Dévai zarándoklat

Nem is tudom, hogy hol kezdjem ennek a szép napnak a leírását. Azt hiszem a legjobb az lesz, ha az elején kezdem.

2009. november 7.-én reggel fél hétkor találkoztunk városfalvaikul és együtt vártuk a buszt, ami kevés idő elteltével meg is érkezett. Városfalváról tizenhárma voltunk, rajtunk kívül még voltak Homoródszetmártonból, Recsenyédről, Jánosfalváról és Homoróddarócról.

Homoróddarócon amikor felültek, akkor teljes volt a létszám, tele volt a busz. Ezután a homoródszetmártoni tiszteletes úr ismertette velünk az útvonalat, a szabályokat és egy játékra hívta fel a figyelmünket. A játék három kérdésből állt, amire a nap folyamán kellett válaszolnunk, a kérdések természetesen a Déva várához valamint a Vajdahunyad várhoz kapcsolódtak. Kint borús idő volt, de a buszban felhőtlen hangulat jókedv uralkodott, már az odaúton is. Beszélgettünk, énekeltünk, zenét hallgattunk, de volt olyan is, aki alvással próbálta megelőzni az utazás kellemetlen velejáróit. Meggyes mellett megálltunk egy rövid időre levegőzni, majd utána meg sem álltunk a Vajdahunyad váráig. A vár gyönyörű volt, azt hiszem mindannyiunknak nagyon tetszett, még azoknak is, akik sokadszorra látták.

A vár látogatása után folytattuk utunkat egészen Déváig. Amikor megérkeztünk megegyeztük, hogy mindenki úgy megy fel a várhoz, ahogy akar, vagyis ki gyalog ki felvonóval, de mindenki ötre vissza kell érjen a buszhoz. Ezek után legtöbben nekiveselkedtünk a hegynek, páran pedig igénybe vették a felvonót. Egy pár rövid pihenő után mindannyian felértünk a várba ahol már rengeteg ember volt. Kevés idő elteltével megkezdődött egy nagyon szép Istentisztelet, amit a közös imádkozások, éneklések színesebbé tettek. Az Istentisztelet után néhány rövid beszéd is elhangzott az egyházunk elöljárói részéről, ezután koszorúzás, gyertyagyújtás volt.

Miután lejárt a szép megemlékezés odafenn együtt gyalogoltunk le, és mivel még volt egy bő óránk a visszaindulásig, a városfalvi tiszteletes úr vezérletével beültünk városfalviakul egy közeli pizzázóba. Ott mindannyian elfogyasztottunk valamit, közben jót beszélgettünk, majd pontosan öt órára visszamentünk a buszhoz, ott bevártunk mindenkit és hazaindultunk.

A hazafele úton a homoródszentmártoni tiszteletes kiértékelte a játékot és néhány szerencsést meg is ajándékozott. Az út hazáig nagyon jó hangulatban telt el, mindenki vidám volt, énekeltünk sok-sok népdalt, kártyáztunk, beszélgettünk. Városfalvára este tíz órakor érkeztünk, és még fél órát beszélgettünk, énekeltünk mielőtt mindenki haza indult volna. (Bartalis Zselyke)