Kosaras Bál

E bejegyzésben röviden hírt szeretnék adni egy eseményről, ami a faluközösség életében fog megtörténni.

2012. február 4-én megrendezésre kerül a hagyományos kosaras bál, más néven házasember bál, avagy farsangi bál Városfalván a Kultúrotthonban. Ha nem tévedek, akkor ennek a hagyománynak  az elindítása 10 évre vezethető vissza, és ezek szerint idén jubilál a kosaras bál megszervezése. Ennek örömére, hogy megszakítás nélkül évről évre kisebb-nagyobb érdeklődéssel sor kerül erre a mulatságra, idén a szervező nők egy kisebb csoportja arra gondolt, hogy a jubiláris, tizedik alkalmat emlékezetesebbé teszi egy színdarab megtanulásával és előadásával. Ezek szerint, amint azt a plakát is mutatja a bál idején az arra érdemesek megtekinthetik Szylveszter Lajos: Nagymosás című színdarabját. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk és jó szórakozást kívánunk.

Élelmiszercsomagok rászorulóknak

2012 januárja folyamán, vagyis inkább az első 

hetében igyekeztem kiosztani azt a 20 segélycsomagot, élelmiszercsomagot, ami az Erdélyi Unitárius Egyház Gondviselés segélyszervezetén keresztül idén is eljutott a rászorulókhoz. A csomagok származási helye Németország, és úgy vettem észre hogy családok állították össze e fent említett csomagokat. Tartalmuk szerint inkább alapvető élelmiszereket tartalmaztak: lisztet, olajat, cukrot, rizskását, de ezek mellett tisztálkodási szereket és édességeket is magukba foglaltak a szépen, karácsonyi csomagolással becsomagolt dobozok. Természetesen előre meghatározott kritériumrendszer szerint (súlyos egészségügyi állapot, nehéz anyagi helyzet, kisnyugdíjas) kellett összeállítani a jogosultak névsorát, de természetesen ha csomagosztásról van szó, akkor nem lehet olyan listát összeállítani, hogy az "igazságos" legyen. Nagyon sok kíváncsiskodó, és kérdő tekintetet véltem felfedezni a csomagok elhordása idején a szomszédok arcán, amelyek ilyen arckifejezést sugalltak, hogy "vajon mit vihet be a pap a szomszédba? És én vajon miért nem kapok idén sem csomagot?" Kellemetlenül is éreztem e miatt magam, de mivel egyelőre nincs az egyházközségnek annyira jól kiépített szociális hálója, hogy ezt a feladatot is ne a pap kelljen elvégezze, ezért nem volt mit tenni, vinni kellett. De természetesen mindenki nem kaphat csomagot egy évben, és ezért jövőben elindítjuk a körforgás rendszerét, hogy azoknak is jusson, akik az idén nem részesültek a segélyből. Addig is, akik idén kaptak, azok használják egészséggel, akik kapni fognak, legyenek türelemmel, és reménykedéssel, hogy jövőben is lesznek önzetlen németországi családok, akik áldozatkészségükkel megörvendeztetnek majd egy-egy idős embert, vagy egy-egy nehéz sorsú családot. Az eddigiekért köszönetet mondok Andrási Erikának a Gondviselés segélyszervezet alkalmazottjának, akinek jóvoltából hozzánk is elérkeztek a segélycsomagok, és köszönetet mondhatunk Istennek, hogy ezekben a nehéz időkben, amikor lassan az üzletek polcairól élünk és az egyszerű ember keresetét az alapvető élelemre és ruházkodásra költi, vannak még ilyen emberi kezek nyomán fakadó örömszerző, örömteli pillanatok.

Advent IV vasárnapjára

Igaz, hogy a tavalyi esztendő vége felé úgy terveztük, hogy az előttünk álló advent mindegyik vasárnapját megpróbáljuk színesebbé tenni egy-egy előadással, ne adj Isten egy koncerttel, de amint az lenni szokott: ember tervez, Isten végez! Habár a rendelkezésre álló négy vasárnapból csak kettőn sikerült igazán meggyújtani az adventi gyertyát, de meglátásom szerint kezdetnek ez sem volt rossz teljesítmény. Így advent negyedik vasárnapján Mustármag címmel, Wass Albert verseiből, regényeiből, publicisztikáiból állított össze egyéni műsort Kulcsár-Székely Attila, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulatának tagja, amit Istentisztelet keretében elő is adott a Városfalvi Unitárius templomban. A kamaradarab elkészítésének elsődleges célja az volt, hogy erősítse az erdélyi- és... összmagyar nemzeti öntudatot, valamint, hogy eloszlassa azt a tévhitet, hogy egyik legnagyobb magyar írónk, Wass Albert múltba forduló, búsongó, jövőkép és optimizmus nélküli, nacionalista és antiszemita lenne. Habár Attilával és kedves feleségével elbeszélgetve, elmondták, hogy ez az előadás elsősorban a szórványban élő magyarság számára készült és a pályázott összeget is arra nyerték el, hogy a szórványban élőkhöz el tudják vinni ezt az előadást, mint magyarságunkat, nemzeti öntudatunkat, együvé tartozásunkat erősítő előadást, de szerintem ilyen tömb-magyar közösségekben is - ahol sajnos a tömb-magyar szóösszetétel 240 főt takar - megállja a helyét a darab, sőt a XXI. század globalizmusában veszendő, tengődő magyar nyelvünk és kultúránk itt is ki van éhezve az ilyen és ehhez hasonló szívet dobbantó, lelket megérintő színjátékokra. Köszönettel tartozunk mindezért, és azért is, hogy karácsony előtt egy héttel lelkileg feltöltődve léphettünk ki a templomból és indulhattuk el az ünnep felé vezető úton.
Alkotók:
Kulcsár-Székely Attila: színművész
Csurulya Csongor: rendező
Derzsi Dénkó: zenész. Az előadásban szereplő „Dalol a honvágy” című dal zenei kíséretének megalkotója.
Kulcsár – Székely Melinda: világosító, hangosító
Zene: Kormorán

Bizalom

2011. december 11-én Simó Irma, szentegyházi pszichológus, Bizalom Istenben, bizalom embertársainkban-címmel előadást tartott az újonnan feljavított gyülekezeti teremben. Az gyülekezeti terem renoválása után nem tartottunk különösebb felavató ünnepséget, már csak azért is, mert az épület külső része, amiben található a terem, még felújításra vár és ha majd az is kész lesz, akkor szeretnénk megejteni az ünnepséget. Mégis ha már végre használhatóvá vált a belső rész, akkor arra gondoltunk, hogy a tél folyamán érdemes lenne kihasználni a terem adottságait, mégpedig azt, hogy több ember befogadására is képes, és minél több számban, témában, színben előadókat meghívni és a téli délutánokat estéket tartalommal feltölteni. Ennek a sorozatnak az első állomása volt Simó Irma Bizalomról szóló előadása. Érdekes módon erre az eseményre, rajtam kívül kimondottan nők voltak kíváncsiak. Nem tudom mi lehet ennek az oka, talán, hogy a nők általában bizalmatlanabbak az életben, és a férfiak több bizalommal rendelkeznek? Nem tudom. Irma ebben az előadásában leginkább a családon belüli, azon belül pedig a gyermek és szülő közötti bizalomról beszélt és meglátása szerint, ahogyan nagyon szoros bizalmon alapuló kapcsolat tud kialakulni a szülő és gyermek között, úgy Isten és ember között is létre jöhet ehhez hasonló bizalmi kapcsolat. Sok érdekes statisztikát osztott meg a hallgatókkal és ezeken a száraz tényeken kívül kedves történeteket mesélt a saját életéből is. Tanulságos, tartalmas előadást hallgathattunk, aminek sajnos a végén nem alakulhatott ki beszélgetés, mert Irmának haza kellett érnie Szentegyházára. Remélem, hogy a vele kötött barátság, és ez az előadás csak a kezdete volt egy folyamatnak, és még láthatjuk, hallgathatjuk őt a közeljövőben, amint megosztja velünk tapasztalatait.

2011-ben immár harmadik alkalommal próbáltuk megszervezni a városfalviaknak az adventi koszorúkészítést. Idén is, az elmúlt évekhez hasonlóan Szentegyházáról, a Hargita lábától, a fenyvesekből hoztuk a koszorúkhoz a fenyőágakat, és menet közben Székelyudvarhelyem megállva némi díszítő elemeket is beszereztünk. Szombat dél után 5-órától az óvodában előkészítettük a terepet, asztalokat székeket. Az asztalokon a díszek mellett cikkekre vágott almából és süteményből lehetett falatozni annak, aki a nagy munkában megéhezett. Forró tea is készült Vass Magdolna jóvoltából, amit ugyancsak lehetett fogyasztani. Talán annak tudhatóan, hogy már harmadik alkalommal került megrendezésre a koszorúkészítés és már nem volt újdonság, ezért nem voltak sokan azok, akik ellátogattak erre a kézműves munkát igénylő tevékenységre. De mint minden rendezvénynek, azon túlmenően, hogy elkészíthette mindenki a saját adventi koszorúját, ennek is az volt a burkolt célja, hogy egy találkozás, és néhány óra erejéig kimozdítsa az embereket otthonról a televízió képernyője elől, és találkozásra, beszélgetésre, közös együttlétre serkentse. Habár keserűséggel tölt el, ha passzivitást látunk az, általunk szervezett tevékenységeken, tudva azt, hogy mennyi előkészülettel jár az ilyen, de talán ennél még elszomorítóbb az, hogy egyre kevesebb igény születik meg manapság az emberekben a közösségi élet éltetésére. Mindezek mellett, hiszem, hogy aki ott volt, az szép estét tudhatott magáénak, és advent négy rövidecske hetén keresztül büszkeséggel tekinthetett az általa készített koszorúra.

Beszámoló a sülysápi kirándulásról

Kicsiny csapatunk, 2011. augusztus 19.-én, reggel, indult el Sülysáp fele. Csapatunk, amely tizenöt fős volt, három felnőttből, egy gyerekből és tizenegy fiatalból tevődött össze. Az út hosszú és fárasztó volt, de a nagyon jó hangulat fölülmúlta a meleget és a fáradtságot.

      Estefelére meg is érkeztünk Sülysápra, ahol nagyon kedvesen és lelkesen fogadtak bennünket. A vacsora előtt egy rövid sétát tettünk a falu egyik részében, majd elfogyasztottuk a finom vacsorát. A vacsora mellett nagyon sok kedves szót is intéztek hozzánk  mind a polgármester úr mind a lelkes fogadó családok. A rövid beszélgetés után mindenki az elszállásoló családjával hazatért, hogy ott kipihenhesse az út fáradalmait és felkészüljön a másnapi ünneplésre, kirándulásra, fellépése.

    Másnap, augusztus 20.-án , Szent István ünnepén, a csapatunk Gödöllőre látogatott, ahol meglátogattuk a kastélyt majd a városban sétáltunk egy keveset. Ebédre ismét visszatértünk Sülysápra, ahol az ebéd után színes programok vártak bennünket.  A Kapás Udvarban megcsodálhattuk az olaszországi néptáncosok előadását, egy fúvószenekar előadását, a kenyérszentelést, a polgármester úr ünnepi beszédét, az Ebadták zenés előadását. Ezek mellett a közönség láthatta a mi előadásunkat, amely a csősztáncunk bemutatását  és két dal eléneklését tartalmazta. Ezen programok után kezdődött az utcabál, ami nagyon vidám hangulatú volt, sokat nevettünk és táncoltunk együtt a sülysápi fiatalokkal és a mulatni vágyókkal.

     Egy rövid pihenés után, augusztus 21.-én Budapestre látogattunk, a sülysápi fiatalokkal együtt. Budapesten megcsodáltunk a Parlament épületét, mind kívülről mind belülről, majd utána ellátogattunk a Terror Házába, ahol bepillantást nyertünk a 1944-es nyilas rémuralomba, valamint az 1956-os hírhedt kommunista terrorszervezet, az ÁVH, tetteibe, eseményeibe.  A Terror Háza után felmentünk a Citadellára ahonnan csodálatos a kilátás Budapestre. Mindenki bámészkodott, fotókat készített, sétált, és gyönyörködött a csodaszép kilátásban. Az utolsó állomásunk Budapesten a Hősök tere volt, valamint egy rövid séta a közeli ligetben. Vacsora időre visszatértünk Sülysápra, ahol a vacsora után ismét összegyűltünk, hogy a búcsú estét is együtt töltse kicsiny  csapatunk a sülysápiakkal. Ez az este is nagyon jól telt mindannyiunk számára. Sokat beszélgettünk, énekeltünk és játszottunk együtt, majd éjfél magasságában hazatértünk, hogy rákészüljünk a másnapi hazaindulásra és a fárasztó útra.

    22.-én reggel 9 óra után nem sokkal, könnyes búcsút vettünk a  sülysápiaktól és elindultunk hazafele. Az út ismét hosszú és fárasztó volt, de az éneklések, nevetések, beszélgetések kellemessé tették számunkra az utazást.

      Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ez a négy nap nagyon szép, tanulságos, élményekben gazdag, és nagyon jó hangulatú volt. Reméljük, hogy jövőre is el tudunk majd látogatni, Sülysápra, minél többen, és ők is eljönnek hozzánk a következő év során is.

Ezúton is mindnyájuknak nagyon szépen köszönjük a vendéglátást és a kedves fogadtatást.                                                                                                                                             Bartalis Zselyke

Beszámoló az I.Városfalvi kézműves és alkotótáborról 2011. augusztus 08 – 12.

Idén első alkalommal került megrendezésre a városfalvi gyermekek számára az alkotó-gyermektábor augusztus 8 és 12 között.

Az öt napot felölelő tevékenységek a hagyományos népi mesterségeket próbálták feleleveníteni, bemutatni a táborban résztvevő 40 gyermekek számára. Helybéli illetve Városfalváról elszármazott szülők „csemetéi” vettek részt tevékenységeinken.              A tábor ideje alatt a gyermekek megismerkedhettek az ostorfonás, a szövés, a bútorfestés technikáival. Lehetőségük volt gyöngyből különböző ékszereket, virágokat, állatokat készíteni. Továbbá megismerkedhettek a bogozással, új népdalokkal, népi gyermekjátékokkal, az alkotás, együttlét örömével. Vetélkedőn vehettek részt, melyen a csapatok összemérhették tudásukat, tehetségüket.   A reggeli gyülekezőt, majd tornát követően, a templomi áhítatok, beszélgetések, közös éneklések alkalmával bibliai történetek révén próbáltunk közeledni önmagunkhoz, és a Jóistenhez. A gyermekek egy-egy elmesélt bibliai történetet követően elmondhatták véleményüket a történet szereplőjéről, magatartásáról, és hogy ők hogyan viselkedtek, mit cselekedtek volna másként.                                                                                                                                                     A Városfalvi gyermekek - az ostorfonást a Csíkszeredából érkező Fekete László, a bútorfestést Tódor Katalin óvónő, a bogozást és szövést Bartalis Katalin városfalvi tanítónő, a gyöngyfűzést Vass Zsuzsánna gyakorló segédlelkész, a népdalokat, népi gyermekjátékokat Tódor Éva óvónő segítségével sajátíthatták el.   A tevékenységek lebonyolításában segítségemre voltak a Városfalvi Ifjúsági Egylet tagjai: Bartalis Zselyke, Orbán Enikő, Bartalis Katalin, Szabó Beáta, Demeter Klementina, Fodor Szilvia, Demeter Bernadett. Köszönöm a segítségüket, sokat jelent számomra.                                                                                          Az együtt töltött, eredményes, alkotásokkal tele hétvégét a Vasárnapi istentisztelet zárta, mely során hálát adtunk, hogy jó kedvben, tapasztalatokkal tele hetet tölthettünk együtt. Az alkotásokat a templom bejáratához állítottuk ki, hogy a szülők, nagyszülők megcsodálhassák. Lőrinczi Krisztina, óvónő.