Reményik Sándor: Ama keskeny út

2011-ben immár harmadik alkalommal próbáltuk megszervezni a városfalviaknak az adventi koszorúkészítést. Idén is, az elmúlt évekhez hasonlóan Szentegyházáról, a Hargita lábától, a fenyvesekből hoztuk a koszorúkhoz a fenyőágakat, és menet közben Székelyudvarhelyem megállva némi díszítő elemeket is beszereztünk. Szombat dél után 5-órától az óvodában előkészítettük a terepet, asztalokat székeket. Az asztalokon a díszek mellett cikkekre vágott almából és süteményből lehetett falatozni annak, aki a nagy munkában megéhezett. Forró tea is készült Vass Magdolna jóvoltából, amit ugyancsak lehetett fogyasztani. Talán annak tudhatóan, hogy már harmadik alkalommal került megrendezésre a koszorúkészítés és már nem volt újdonság, ezért nem voltak sokan azok, akik ellátogattak erre a kézműves munkát igénylő tevékenységre. De mint minden rendezvénynek, azon túlmenően, hogy elkészíthette mindenki a saját adventi koszorúját, ennek is az volt a burkolt célja, hogy egy találkozás, és néhány óra erejéig kimozdítsa az embereket otthonról a televízió képernyője elől, és találkozásra, beszélgetésre, közös együttlétre serkentse. Habár keserűséggel tölt el, ha passzivitást látunk az, általunk szervezett tevékenységeken, tudva azt, hogy mennyi előkészülettel jár az ilyen, de talán ennél még elszomorítóbb az, hogy egyre kevesebb igény születik meg manapság az emberekben a közösségi élet éltetésére. Mindezek mellett, hiszem, hogy aki ott volt, az szép estét tudhatott magáénak, és advent négy rövidecske hetén keresztül büszkeséggel tekinthetett az általa készített koszorúra.