Karácsonyi kántálás 2012

Emlékeinkből élünk - szoktuk mondani oly nagyon sokszor, és ez a mondás még inkább igazzá válik akkor, amikor egy-egy nagyobb ünnep, egyházi, vagy világi esemény következik be életünkbe. Ilyen alkalom a karácsony is, amikor a család összegyűl és szempillantás alatt felidéződnek a régi idők karácsonyai. Hát bennem is egy ilyen még nem túl régi, de egyre távolabbi karácsony, karácsonyi emlék idéződött fel, mégpedig a Torockószentgyörgyön eltöltött légációs karácsonyom. Már a lelkészi családhoz való megérkezés napján, jobban mondva éjszakáján a falu fiataljaival kántálni mentünk, karácsonyi dalokat énekeltünk az éjszaka csendjébe, a családok örömére. Ebből az emlékemből ihletet merítve, élve, mostani szolgálati helyemen, Városfalván szerettem volna valamit megvalósítani. 

Már a 2012-ik év karácsonya előtt, pontosabban az adventi koszorúkészítéskor felmerült bennem az ötlet, hogy jó lenne a fiatalokkal a karácsonyi ünnep három napjának egyikén elmenni kántálni. sajnos ez a kezdeményezés egy évvel ezelőtt még nem valósult meg.

2013 adventjében Bartalis Katalin tanítónővel, amikor arról beszélgettünk, hogy milyen műsort szervezünk a gyermekeknek karácsonyra, akkor arra a megegyezésre jutottunk, hogy ő a kisebbekkel karácsony estéjén fog szerepelni, mi meg a nagyobbakkal elmegyünk kántálni.  Nem sok idővel ez után összeszedtem néhány karácsonyi éneket, kinyomtattam, összehívtam a fiatalokat, mindenkinek kezébe adtam a szövegeket és elkezdtünk próbálni. megegyeztünk, hogy karácsony másodnapján, istentisztelet után megyünk kántálni, azoknak a gyermekeknek a családjához, akik részt vesznek a kántálásba.

Szép kis csapat gyűlt össze, akik rendszeresen eljártak az esti énekpróbákra, és másodnapján délután, fiatalos lelkesedéssel, és lendülettel nyakunkba vettük Városfalvát, próbára téve családok türelmét házról házra járva köszöntöttük az ott-lakókat, verssel énekkel. Megpróbáltuk szebbé, hangulatosabbá, bensőségesebbé tenni ezt a karácsonyt. Mindenhol szeretettel fogadtak, az énekek között ünnepi finomságokkal kínáltak, és mire észrevettük volna leszállt az este, és a 12-ik, egyben utolsó családnál találtuk magunkat. Jó érzés volt látni, hogy kedvüket lelték e kántálásban a fiatalok. Jó csapat voltunk, szépen összeforrtak az énekhangok, csendültek a karácsonyi dallamok, csillogtak a szülői, nagyszülői szemek az övéik láttán, és sokaktól, hallottuk távozásunkkor, hogy jövőre is visszavárnak. Legyen áldott érte az Isten!