Idősek vasárnapja 2010 október

Ismét az elmúlt esztendő egyik kiemelkedő eseményéről szeretnék pár szóban megemlékezni.
2010. október 10-én a lassan hagyományossá váló idősek vasárnapját szerveztük meg az egyházközségben. Nagyon sok erdélyi protestáns gyülekezet szerves részét képezik az idős egyháztagok. A Városfalvi Unitárius Egyházközségben az elmúlt esztendőben 59-hetven éves, vagy ennél idősebb egyháztagot köszönthettünk. Az idős emberek azok, akikkel általában nagyon keveset foglalkozik az egyház. Nincs egy olyan központilag, vagy helyileg kidolgozott program, akár szociális, vagy akár kulturális, ami kimondottam az egyházközségek idősebb rétegét célozná meg. Pedig mindannyian jól tudjuk, hogy sajnos leginkább rájuk számíthatunk vasárnapról-vasárnapra az istentiszteleteken, rájuk számíthatunk a bibliaórákon, akkor is, amikor közmunkát szervezünk, leginkább az idősebb korosztály tagjai vannak jelen. Most nem az a célom, hogy a fiatalabb nemzedékek ostorozzam, hanem az idős emberekre, a sokszor egyedül élő, magányos özvegyekre szeretném irányítani a figyelmet. Mert sokan vannak közöttük, akik számtalanszor segítségünkre szorulnának, akár fizikai segítségre, akár lelki támaszra, beszélgetésre, meghallgatásra, társaságra. A mai társadalomban és életformában, amikor minden a fejlődésről, a technika vívmányainak alkalmazásáról szól, arról, hogy minél jobban kiszorítsuk, és helyettesítsük az embert gépekkel, ebben a világban leghamarabb az időseket írjuk le, azokat, aki szerintünk nem képesek haladni a kórral, akik nem képesek felvenni a versenyt a számítógép, az okos telefonok, és háztartási gépek bonyolult rendszerével, akiknek élettörténetük és tapasztalatuk lassan semmitmondóvá enyészik el szemben azzal, hogy az internet egy kattintással karnyújtásnyira hozza számunkra a világ minden szöszzenését.
Ennek tudatában szakítottunk ki életünkből egy szűk másfél órát, és egy istentisztelet erejéig csak idősödő embertársainkra figyeltünk. Őket az evangélium szavával, egy-egy szál virággal, verssel, és élelmiszercsomaggal köszöntöttük, amit a Hargita Megye Tanácsa, a Városfalva Alapítvány, valamint az egyházközség támogatott. Istentisztelet után egy kis szeretetvendégségre hívtuk meg a jelenlevőket a papilak udvarára, ahol a terített asztalon kalács, sütemény, jóféle házi pálinka és gyöngyöző bor várta a szép korúakat.
Isten éltesse őket, hogy jövőre is legalább ennyien lehessenek.
További képek: Főoldal/Képek/Egyesület