Dévai emlékzarándoklat

Már e beszámoló elején elnézést szeretnék kérni az olvasóktól (kimondottan sülysápi barátainktól) amiért olyan rég óta nem jelentkeztünk egy városfalvi esemény beszámolójával a blogon.  Hát szó mi szó nem igaz, hogy ne lett volna mit megírni és ez lett volna az oka az internetes naplóírás hiányának. Mert igenis minden hónapban volt valami említésre méltó esemény, csak az adott ünnepség, találkozó, kirándulás megszervezése és lebonyolítása elég energiát felemésztett ahhoz, hogy utána erőt vegyen rajtunk a lustaság és a pihenés, mintsem a beszámolás.            Mai rövidke írásomban kimondottan az egyetlen Magyar Unitárius Egyház szintű zarándoklatról, a Dávid Ferenc egyházalapító püspökünk emlékére szervezett Dévai zarándoklatról szeretnék írni.                                                                                                  Minden évben megrendezésre kerül ez az emlékzarándoklat, de valahogyan (egy év kivételével) az egyházközségből nem igazán sikerült csatlakozzunk az unitárius zarándokokhoz, akik a Dévai vár magasának tiszta levegőjében megérezni kívánnak valamit Dávid Ferenc szellemiségéből. Talán azért nem volt sikeres ez a felhívás az előző években, mert amúgy az unitárius ember itt a Homoród völgyében nincs hozzászokva a zarándokláshoz, ami mint tudjuk, római katolikus testvéreinknél van leginkább gyakorlatban. Talán csak azért nem volt egyszerűen sikeres, mert nem előzte meg ezeket az alkalmakat megfelelő szervezés, és ami igaz az igaz, sokszor mi papok sem tettük oda mind a két vállunkat, nem törtük össze magunkat, hogy gyülekezeteinkből ott legyenek néhányan az emlékhelyen.                               Az idén a homoródszentpéteri lelkésznő felhívta a figyelmemet, hogy ő megfogadja az autóbuszt, és próbáljam meg a városfalviakat is lelkesíteni e zarándoklato való részvételre. Az iskolában az V-VIII osztályosoknak már hetekkel azelőtt felkeltettem az érdeklődését, és a kirándulásra való jelentkezésre ösztönöztem őket. Mint megtudtam a VI-ik osztályosok az iskolabuszt lefoglalva készültek, és a zarándoklatból így osztálykirándulás is lett egyben.                               Az októberi vasárnapokon a szószéki szolgálatok rendjén hirdettem a gyülekezetnek és nagy örömömre sikerült még 3 diákot, valamint 3 felnőttet is Dévára „csalogatni”.                              Az egynapos zarándoklat már az elején fárasztónak ígérkezett, hiszen a közel 300 km-es távolság, oda vissza 600, annyit jelent, mintha Székelyudvarhelyről autóbusszal Budapestre utaznánk. Korán indultunk, és ehhez híven dél tájban a Szászsebes-Déva közötti autópályán haladva feltűnt előttünk az egyik hegy magasán ékeskedő Déva vára. Fél 1-kor odaértünk a vár lába elé, ahol az idősebbeknek lehetősége volt felvonóval feljutni, a fiatalabbakkal pedig a többi zarándokkal nekivágtunk a meredek ösvényeknek. Mivel idén szervezetten, egyszerre ment fel mindenki, kicsit olyan érzésem volt, mint amikor a hatalmas tömeg „kúszik” fel pünkösd szombatján a csíksomlyói nyeregbe.                                                                                           Fent a vár valamikori ódon, omladozó falai évről évre új színt kapnak, ugyanis az önkormányzat felújítja az 1848-ban felrobbantott falakat. Festői látvány fogadja még így a novemberi szürkeségben is a látó, látni vágyó embert. Alattunk a „metropolisszá” duzzadó város, tömbháznegyedeivel és gombamód szaporodó bevásárló központjaival, „mall”-jaival. Távolabb a kanyargó maros és az azt körülölelő dombok szabnak határt a szemnek.                                                                                

            Talán mások is úgy gondolták, hogy érdemes lesz idén elzarándokolni Dévára, ugyanis több mint ezer résztvevőt számoltak meg a szervezők. Csupa szép emlék, felejthetetlen látvány, régi ismerősök, istentiszteleti útravaló, várjáték a teológusoktól, mindaz a jó, amit feltarisnyáltunk és hazaérkezve, kissé fáradtan, de lélekben feltöltődve magunkkal hoztunk a bennünket hazaváró családtagoknak.                                                                       Részt vettünk: Szász Irén, Csepregi Eszter, Szabó Veronika, Vass László ifj, Gedő Bélus, Szabó Levente, Barthalis Abigél, Gergely Brigitta, Csáka Csaba, Vass Szilárd, László Zalán, Farkas Nikolett, Lőrinczi Botond László (papbácsi).

Műemlék adatbázisban a Városfalvi Unitárius Templom

A Hereditatum.ro online műemlék adatbázisban fellelhető a városfalvi unitárius templom is.

Szép, és ugyanakkor ritkaság számba menő régi fényképet találunk a templomról, és a régi papilakról, valamint a templomra vonatkozó főbb információk is helyet kapnak benne.

Kedves olvasó, ha többet is meg szeretnél tudni templomunkról, akkor látogass el valóságban is Városfalvára, nézd meg e szerény hajlékot belülről is. Nem fogsz csalódni.

http://www.hereditatum.ro/muemlekek/adatok.html?muemlek=1810#prettyPhoto

Kerítésékészítő közmunka

Kedves mindannyian,

Tisztelettel hívom fel minden városfalvi, és innen elszármazott, jóravaló embertársam figyelmét arra, hogy e héten szombaton, május 11-én, az oklándi fenyvesben, ahol az Egyházközség erdeje van, kerítést szeretnénk készíteni. 

Minden esztendőben az erdészet, vagy erre szakosodott cégek csemeteültetést végeznek, amit ki kell fizetni. Az idén a Homoródszentpáli közbirtokosság tagjai ültettek el a városfalvi egyházközségi erdőbe 550 drb. csemetét. Sajnos az időjárás viszontagságai mellett az a veszély is fenyegeti az elültetett csemetéket, hogy az éppen arra járó tehén-, illetve kecskecsordát beleengedik, belehajtják a csemetésbe és azok lelegelik a friss, zsenge hajtásokat. 

Ezt szeretnénk megelőzni, elkerülni, és egy kerítést készíteni saját erővel, közös munkával, összefogással.

Szombaton, május 11-én reggel, traktorokkal indulunk gyérítést vágni, majd onnan a helyszínre kerítést készíteni. Amit hozni kell: fejsze: cöveket hegyezni, ágakat lepucolni, vasbot: cöveket elütni, kalapács: léceket felszegezni.

Étel, ital, jó hangulat garantálva. 

Várjuk a csatlakozni vágyókat.

Életünk örömei

A Karácsonyi kántálás alatt az egyik fiatal, kisgyermekes családnál a következő kedves kis gyermekrajzra lettem figyelmes, ami a konyhai mikrohullámsütőre volt kitéve. A kép magáért beszél. A jó Isten adjon mindannyiunknak hasonló örömöket és ajándékokat!

Karácsonyi kántálás 2012

Emlékeinkből élünk - szoktuk mondani oly nagyon sokszor, és ez a mondás még inkább igazzá válik akkor, amikor egy-egy nagyobb ünnep, egyházi, vagy világi esemény következik be életünkbe. Ilyen alkalom a karácsony is, amikor a család összegyűl és szempillantás alatt felidéződnek a régi idők karácsonyai. Hát bennem is egy ilyen még nem túl régi, de egyre távolabbi karácsony, karácsonyi emlék idéződött fel, mégpedig a Torockószentgyörgyön eltöltött légációs karácsonyom. Már a lelkészi családhoz való megérkezés napján, jobban mondva éjszakáján a falu fiataljaival kántálni mentünk, karácsonyi dalokat énekeltünk az éjszaka csendjébe, a családok örömére. Ebből az emlékemből ihletet merítve, élve, mostani szolgálati helyemen, Városfalván szerettem volna valamit megvalósítani. 

Már a 2012-ik év karácsonya előtt, pontosabban az adventi koszorúkészítéskor felmerült bennem az ötlet, hogy jó lenne a fiatalokkal a karácsonyi ünnep három napjának egyikén elmenni kántálni. sajnos ez a kezdeményezés egy évvel ezelőtt még nem valósult meg.

2013 adventjében Bartalis Katalin tanítónővel, amikor arról beszélgettünk, hogy milyen műsort szervezünk a gyermekeknek karácsonyra, akkor arra a megegyezésre jutottunk, hogy ő a kisebbekkel karácsony estéjén fog szerepelni, mi meg a nagyobbakkal elmegyünk kántálni.  Nem sok idővel ez után összeszedtem néhány karácsonyi éneket, kinyomtattam, összehívtam a fiatalokat, mindenkinek kezébe adtam a szövegeket és elkezdtünk próbálni. megegyeztünk, hogy karácsony másodnapján, istentisztelet után megyünk kántálni, azoknak a gyermekeknek a családjához, akik részt vesznek a kántálásba.

Szép kis csapat gyűlt össze, akik rendszeresen eljártak az esti énekpróbákra, és másodnapján délután, fiatalos lelkesedéssel, és lendülettel nyakunkba vettük Városfalvát, próbára téve családok türelmét házról házra járva köszöntöttük az ott-lakókat, verssel énekkel. Megpróbáltuk szebbé, hangulatosabbá, bensőségesebbé tenni ezt a karácsonyt. Mindenhol szeretettel fogadtak, az énekek között ünnepi finomságokkal kínáltak, és mire észrevettük volna leszállt az este, és a 12-ik, egyben utolsó családnál találtuk magunkat. Jó érzés volt látni, hogy kedvüket lelték e kántálásban a fiatalok. Jó csapat voltunk, szépen összeforrtak az énekhangok, csendültek a karácsonyi dallamok, csillogtak a szülői, nagyszülői szemek az övéik láttán, és sokaktól, hallottuk távozásunkkor, hogy jövőre is visszavárnak. Legyen áldott érte az Isten!

Idősek vasárnapja

Idősek napja október utolsó vasárnapján

Szeretettel meghívunk mindenkit a holnapi istentiszteletre, ahol a gyülekezetünk idős tagjait fogjuk köszönteni. Tudomásom szerint 53 olyan egyháztagunk van, akik már betöltötték a 70. életévüket, vagy ennél is idősebbek. Róluk szól a holnapi istentisztelet és hálaadás, hogy vannak még nagytatáink, és nagymamáink, akár dédnagyszüleink, akikkel együtt élhetünk. A diákok néhány verssel és énekkel, egy szál szegfűvel is köszöntik őket, majd az istentisztelet után a gyülekezeti teremben vár mindenkit a frissen sült pánkó és az az élelmiszercsomag, amit támogatásokból összeállítottunk.

A jó Isten tegye áldottá a holnapi ünnepszentelésünket.

Gyülekezeti Délután Őszi hálaadás napján

Kedves mindannyian!!!
Hamarosan itt van az Őszi Hálaadás ünnepe, és arra gondoltunk, hogy az ünnepi istentiszteletet, és magát a vasárnapot jó lenne tartalmasabbá tenni, ezért
Szeretettel meghívunk mindenkit az Őszi Hálaadás-napi Gyülekezeti délutánra a Kultúrotthon udvarára.
Ha az Isten is úgy akarja és jó idő lesz, akkor az istentisztelet után találkoznánk a Kultúrotthon udvarán, és egy tányér eledel és egy pohár ital mellett eltölthetnénk egy pár órát együtt. (holnap már plakát is lesz)