Városfalvi Unitárius Egyházközség

2011-11-25T01:47:00.000-08:00

Beszámoló a sülysápi kirándulásról

2011-11-22T09:12:00.000-08:00

Kicsiny csapatunk, 2011. augusztus 19.-én, reggel, indult el Sülysáp fele. Csapatunk, amely tizenöt fős volt, három felnőttből, egy gyerekből és tizenegy fiatalból tevődött össze. Az út hosszú és fárasztó volt, de a nagyon jó hangulat fölülmúlta a meleget és a fáradtságot.

Estefelére meg is érkeztünk Sülysápra, ahol nagyon kedvesen és lelkesen fogadtak bennünket. A vacsora előtt egy rövid sétát tettünk a falu egyik részében, majd elfogyasztottuk a finom vacsorát. A vacsora mellett nagyon sok kedves szót is intéztek hozzánk mind a polgármester úr mind a lelkes fogadó családok. A rövid beszélgetés után mindenki az elszállásoló családjával hazatért, hogy ott kipihenhesse az út fáradalmait és felkészüljön a másnapi ünneplésre, kirándulásra, fellépése.

Másnap, augusztus 20.-án , Szent István ünnepén, a csapatunk Gödöllőre látogatott, ahol meglátogattuk a kastélyt majd a városban sétáltunk egy keveset. Ebédre ismét visszatértünk Sülysápra, ahol az ebéd után színes programok vártak bennünket. A Kapás Udvarban megcsodálhattuk az olaszországi néptáncosok előadását, egy fúvószenekar előadását, a kenyérszentelést, a polgármester úr ünnepi beszédét, az Ebadták zenés előadását. Ezek mellett a közönség láthatta a mi előadásunkat, amely a csősztáncunk bemutatását és két dal eléneklését tartalmazta. Ezen programok után kezdődött az utcabál, ami nagyon vidám hangulatú volt, sokat nevettünk és táncoltunk együtt a sülysápi fiatalokkal és a mulatni vágyókkal.

Egy rövid pihenés után, augusztus 21.-én Budapestre látogattunk, a sülysápi fiatalokkal együtt. Budapesten megcsodáltunk a Parlament épületét, mind kívülről mind belülről, majd utána ellátogattunk a Terror Házába, ahol bepillantást nyertünk a 1944-es nyilas rémuralomba, valamint az 1956-os hírhedt kommunista terrorszervezet, az ÁVH, tetteibe, eseményeibe. A Terror Háza után felmentünk a Citadellára ahonnan csodálatos a kilátás Budapestre. Mindenki bámészkodott, fotókat készített, sétált, és gyönyörködött a csodaszép kilátásban. Az utolsó állomásunk Budapesten a Hősök tere volt, valamint egy rövid séta a közeli ligetben. Vacsora időre visszatértünk Sülysápra, ahol a vacsora után ismét összegyűltünk, hogy a búcsú estét is együtt töltse kicsiny csapatunk a sülysápiakkal. Ez az este is nagyon jól telt mindannyiunk számára. Sokat beszélgettünk, énekeltünk és játszottunk együtt, majd éjfél magasságában hazatértünk, hogy rákészüljünk a másnapi hazaindulásra és a fárasztó útra.

22.-én reggel 9 óra után nem sokkal, könnyes búcsút vettünk a sülysápiaktól és elindultunk hazafele. Az út ismét hosszú és fárasztó volt, de az éneklések, nevetések, beszélgetések kellemessé tették számunkra az utazást.

Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ez a négy nap nagyon szép, tanulságos, élményekben gazdag, és nagyon jó hangulatú volt. Reméljük, hogy jövőre is el tudunk majd látogatni, Sülysápra, minél többen, és ők is eljönnek hozzánk a következő év során is.

Ezúton is mindnyájuknak nagyon szépen köszönjük a vendéglátást és a kedves fogadtatást. Bartalis Zselyke

Beszámoló az I.Városfalvi kézműves és alkotótáborról 2011. augusztus 08 – 12.

2011-11-16T12:10:00.000-08:00

Idén első alkalommal került megrendezésre a városfalvi gyermekek számára az alkotó-gyermektábor augusztus 8 és 12 között.

Az öt napot felölelő tevékenységek a hagyományos népi mesterségeket próbálták feleleveníteni, bemutatni a táborban résztvevő 40 gyermekek számára. Helybéli illetve Városfalváról elszármazott szülők „csemetéi” vettek részt tevékenységeinken. A tábor ideje alatt a gyermekek megismerkedhettek az ostorfonás, a szövés, a bútorfestés technikáival. Lehetőségük volt gyöngyből különböző ékszereket, virágokat, állatokat készíteni. Továbbá megismerkedhettek a bogozással, új népdalokkal, népi gyermekjátékokkal, az alkotás, együttlét örömével. Vetélkedőn vehettek részt, melyen a csapatok összemérhették tudásukat, tehetségüket. A reggeli gyülekezőt, majd tornát követően, a templomi áhítatok, beszélgetések, közös éneklések alkalmával bibliai történetek révén próbáltunk közeledni önmagunkhoz, és a Jóistenhez. A gyermekek egy-egy elmesélt bibliai történetet követően elmondhatták véleményüket a történet szereplőjéről, magatartásáról, és hogy ők hogyan viselkedtek, mit cselekedtek volna másként. A Városfalvi gyermekek - az ostorfonást a Csíkszeredából érkező Fekete László, a bútorfestést Tódor Katalin óvónő, a bogozást és szövést Bartalis Katalin városfalvi tanítónő, a gyöngyfűzést Vass Zsuzsánna gyakorló segédlelkész, a népdalokat, népi gyermekjátékokat Tódor Éva óvónő segítségével sajátíthatták el. A tevékenységek lebonyolításában segítségemre voltak a Városfalvi Ifjúsági Egylet tagjai: Bartalis Zselyke, Orbán Enikő, Bartalis Katalin, Szabó Beáta, Demeter Klementina, Fodor Szilvia, Demeter Bernadett. Köszönöm a segítségüket, sokat jelent számomra. Az együtt töltött, eredményes, alkotásokkal tele hétvégét a Vasárnapi istentisztelet zárta, mely során hálát adtunk, hogy jó kedvben, tapasztalatokkal tele hetet tölthettünk együtt. Az alkotásokat a templom bejáratához állítottuk ki, hogy a szülők, nagyszülők megcsodálhassák. Lőrinczi Krisztina, óvónő.

Falunapok

2011-08-03T04:17:00.000-07:00

Kedves Városfalviak és Városfalváról elszármazottak, valamint szomszédos falvakban élők! Szeretettel meghívjuk önt és kedves családját a Városfalvi falunapokra, amelyet 2011.augusztus 5-7 között szervezünk. A plakáton elolvashatja a programot és kiválaszthatja az önnek tetszőt, de ha ideje és kedve van, akkor vegyen részt mindenhol, tiszteljen meg jelenlétével, hogy minél többen lehessünk. A siker érdekében arra kérjük, hogy hozzon magával egy véka türelmet, és egy köb öl jókedvet.

Idősek vasárnapja 2010 október

2011-06-30T06:27:00.000-07:00

Ismét az elmúlt esztendő egyik kiemelkedő eseményéről szeretnék pár szóban megemlékezni.
2010. október 10-én a lassan hagyományossá váló idősek vasárnapját szerveztük meg az egyházközségben. Nagyon sok erdélyi protestáns gyülekezet szerves részét képezik az idős egyháztagok. A Városfalvi Unitárius Egyházközségben az elmúlt esztendőben 59-hetven éves, vagy ennél idősebb egyháztagot köszönthettünk. Az idős emberek azok, akikkel általában nagyon keveset foglalkozik az egyház. Nincs egy olyan központilag, vagy helyileg kidolgozott program, akár szociális, vagy akár kulturális, ami kimondottam az egyházközségek idősebb rétegét célozná meg. Pedig mindannyian jól tudjuk, hogy sajnos leginkább rájuk számíthatunk vasárnapról-vasárnapra az istentiszteleteken, rájuk számíthatunk a bibliaórákon, akkor is, amikor közmunkát szervezünk, leginkább az idősebb korosztály tagjai vannak jelen. Most nem az a célom, hogy a fiatalabb nemzedékek ostorozzam, hanem az idős emberekre, a sokszor egyedül élő, magányos özvegyekre szeretném irányítani a figyelmet. Mert sokan vannak közöttük, akik számtalanszor segítségünkre szorulnának, akár fizikai segítségre, akár lelki támaszra, beszélgetésre, meghallgatásra, társaságra. A mai társadalomban és életformában, amikor minden a fejlődésről, a technika vívmányainak alkalmazásáról szól, arról, hogy minél jobban kiszorítsuk, és helyettesítsük az embert gépekkel, ebben a világban leghamarabb az időseket írjuk le, azokat, aki szerintünk nem képesek haladni a kórral, akik nem képesek felvenni a versenyt a számítógép, az okos telefonok, és háztartási gépek bonyolult rendszerével, akiknek élettörténetük és tapasztalatuk lassan semmitmondóvá enyészik el szemben azzal, hogy az internet egy kattintással karnyújtásnyira hozza számunkra a világ minden szöszzenését.
Ennek tudatában szakítottunk ki életünkből egy szűk másfél órát, és egy istentisztelet erejéig csak idősödő embertársainkra figyeltünk. Őket az evangélium szavával, egy-egy szál virággal, verssel, és élelmiszercsomaggal köszöntöttük, amit a Hargita Megye Tanácsa, a Városfalva Alapítvány, valamint az egyházközség támogatott. Istentisztelet után egy kis szeretetvendégségre hívtuk meg a jelenlevőket a papilak udvarára, ahol a terített asztalon kalács, sütemény, jóféle házi pálinka és gyöngyöző bor várta a szép korúakat.
Isten éltesse őket, hogy jövőre is legalább ennyien lehessenek.
További képek: Főoldal/Képek/Egyesület

Egyházi ünnepeink 2011-ben

2011-06-30T05:04:00.000-07:00

A vallásszabadság napja - január 13.
Virágvasárnap - április 17.
Nagypéntek - április 22.
Húsvét első napja - április 24.
Áldozócsütörtök - június 2.
Pünkösd első napja - június 12.
Őszi hálaadás ünnepe - szeptember 25.
Reformáció ünnepe - október 31.
Dávid Ferenc halálának emléknapja - november 15.
Advent első vasárnapja - november 27.
Karácsony első napja - december 25.

Az Ebadták Sápi Amatőr Színjátszócsoport erdélyi túrnéja, avagy színdarab, ami megtöltötte a kultúrotthont

2011-06-29T04:52:00.000-07:00

Igaz, hogy már egy félévénél is több eltelt azóta, hogy Városfalván járt a magyarországi testvértelepülésünk, Süslysáp, diákokból álló színjátszócsoportja, de az idő tovaszálltával nem hagyhatom említés nélkül ezt, a sokunk számára emlékezetes látogatást.
2010. augusztusában tett látogatásunk alkalmával vetették fel az ötletet, hogy milyen volna, ha a színjátszócsoport eljönne Városfalvára egy előadással. Már akkor nagyon megtetszett nekem a gondolat, és Kecser György, sülysápi iskolaigazgató, valamint Fábryné Salvári Katalin, színjátszócsoport vezetőjének a dologhoz való komoly hozzáállása, engem is munkára serkentett. Feleségemmel, Krisztinával igyekeztünk megszervezni a helyszíneket, ugyanis az volt a csoport kérése, hogy ha már ekkora utat megtesznek, és eljönnek Erdélybe, akkor legalább 3 helyszínen szeretnék előadni a darabot. Városfalva mellett, Székelykeresztúrt és Szentegyházát választottuk ki másik két helyszínül. Aztán az előre elkészített plakátok kiszórása következett. A lelkésztársaim közül is voltak, akik egyházközségeikben közzétették az eseményt, kihirdették az előadást.
Nagy előkészület és várakozás előzte a meg a csapat érkezését, de hála Istennek épségben és teljes felszereléssel megérkezett a kisbusz, rajta számos, lelkes fiatallal, akik kíváncsian járták be és vették birtokukba a kultúrotthonunkat. A szállás a helyi óvodában történt, az étkezés a kultúrotthonban, a tisztálkodás pedig házaknál. A fiatalokat kísérő néhány felnőtt családoknál talált szállásra.
Aztán szépen sorban következtek az előadások. Először Szentegyházán a bányai kultúrotthonban, majd Székelykeresztúron a Berde Mózes Unitárius Gimnázium dísztermében, és végül Városfalván. Az utolsó előadás estéjén érezni lehetett, hogy mostanra csúcsosodik ki a hangulat, az izgalom, érezni lehetett, hogy itt kell a legjobban sikerüljön. A csoport az előadásért izgult, mi pedig azért, hogy legyen elegendő közönség.
Aztán a falubeliek, és a szomszédos településekről annyian jöttek, hogy a kultúrotthon mindenki megdöbbenésére megtelt. De nem is bánta meg, aki eljött, mert olyan hozzáértéssel és hivatásos színészekhez hasonló tudással adták elő Dickens: Az Isten pénze című darabot, hogy az emberben megmozdult a lélek. A végén - mint az előadás megkoronázásaként - az Ismerős arcok-tól az Egy vérből valók vagyunk című zeneszámot énekelték el, szemtől szemben ülve-állva a közönséggel, éreztetve a dal mondanivalójával, hogy habár kilométerek százai, és határvonalak választanak el és állnak közöttünk, de magyar és székely egy nemzet-egy vérből való testvérek, vagyunk és leszünk.
Ezúton is köszönjük látogatásotokat, szép előadásotokat, minden szavatokat, szíveteket és lelketeket, amit magatokkal hoztatok, hogy nekünk megmutassátok.
Álljon itt most néhány élménybeszámoló a sülysápi fiatalok tollából:

„Nem mindennap látvány a Kárpátokról nézni a naplementét, ez igazán felemelő érzés volt. Örülök, hogy részese lehettem ennek a kirándulásnak.” (Fábry Tamás)

„Drága Erdély!Köszönöm az ott töltött hetet, a kedves embereket, a finom ételeket, a padlizsánkrémet…J Jó visszaemlékezni az óvoda színes falaira, a kályha melegére! Köszönlek, mert életem nagy élménye voltál! Üdv a hegyeknek és nagy ölelés a lakóidnakJ (Fábry Eszter-Fanny)

„Sehol sem kaptunk akkora tapsot, nagyon jó érzés volt fellépni. Kiszakadhattam a szürke hétköznapokból, és feltöltődhettem lélekben.” (Horinka Bence)

„Nekem Erdély egy teljesen új világot, életet mutatott be. Az emberek egyszerűsége, kedvessége, a gyönyörű tájak most is hiányoznak.” (Szóró Kata)

„A traktorozás… igaz, hogy egyszerű dolog volt (az elején nevettünk is, hogy egy szekéren a mi színjátszó csapatunk), de mégis csodálatos a gondolat:- Ezt hány gyerek mondhatja el majd másnak?!

Én szerencsésnek mondhatom magam, mert már ötször voltam Erdélyben. De még mindig tud újabb és újabb dolgokat mutatni. Eddig a táj kötött le, most az, hogy ott, hogyan élnek az emberek.” (Gigor Niki)

„Városfalva immár nem egy ismeretlen falvacska, hanem drága emlékeink helyszíne. Nem feledjük a szűk utcáidat, kultúrotthonodat, és a sok szeretetet amit kaphattunk.” (Gigor Szabolcs)

„Hogy mi jut eszembe az ott töltött napokról? A rengeteg finom étel, külön köszönet a padlizsánkrémért, azóta is nagy kedvenc J az asztali áldás, a színes óvoda, a pékség és a perecek, az utcai tehenek, akik maguktól is hazatalálnak, a templom, az utolsó esti buli, a 3 rendhagyó előadásunk és persze nem utolsó sorban a naplemente. Lenyűgöző volt együtt nézni azt, hogy lemegy a nap. Fergeteges volt, ahogy a traktorról toboroztuk az embereket az esti előadásra…” (Gigor Csilla)
Még egy beszámoló itt:http://www.tapiokultura.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1689:akkor-kapaszkodj-a-kisparnadba-mert-utazunk&catid=37:hirek&Itemid=60

Farsangoltunk

2011-04-08T10:40:00.000-07:00

„Akinek ma kedve nincs, annak egy csepp esze sincs…”

Farsang hava a lehetőségek időszaka volt közösségünk aprajának - nagyjának egyaránt.

Az óvodásokkal farsang kezdetén nekiláttunk összegyűjteni azokat a népszokásokat, hagyományokat, ételeket, tárgyakat, amelyek ezen időszakra jellemzőek Városfalván.

A jókedv és a mulatság végig társunk volt. A gyerekekkel készítettük receptes könyvet, amely a farsangra jellemző ételeket tartalmazta, megkóstoltuk a farsangi fánkot, maszkokat, álarcokat festettünk, sok-sok szalmát gyűjtöttünk és elkészítettük a saját Illyés bábunkat. Közben megbeszéltük a gyermekekkel, hogy miért is tartották fontosnak e szokásokat elődeink, és hogyan őrizhetjük mi e hagyományokat a továbbiakban.

A farsang temetését az óvoda udvarán szerveztük meg a gyermekekkel. Nagy izgalom közepette hangos kolompolással, énekkel, Illyés meggyújtásával próbáltuk elűzni a hideg telet. Kíváncsian vártuk az elkövetkezendő napokban, hogy sikerelült-e. Ezt követte február 27-én a farsangi bál, amelyet a helyi kultúrotthonban tartottuk meg az I-IV osztályos tanulókkal együtt.

A szülők jóvoltából különbnél különb finomságokat fogyaszthattunk, táncoltunk, mulattunk.

Február 12-én megrendezésre került az immár hagyományos Farsangi kosaras Bál, a felnőttek számára. Lőrinczi Krisztina

Az én konfirmálásom

2010-11-14T09:01:00.000-08:00

Szabó Beáta vagyok, és Budapesten lakom.
Székelyudvarhelyen születtem. Szüleim, mindketten Városfalváról származnak. Három éves voltam, amikor Budapestre költöztünk. Szeretem Városfalvát. Ha csak lehet minden alkalmat kihasználok, hogy hazajöhessek. Szüleimmel úgy döntöttünk, hogy itthon fogok konfirmálni, aminek nagyon örültem.
2010. június 20-án konfirmáltam a városfalvi unitárius templomban. Budapesten kezdtem el tanulni a Kátét, és a konfirmálást megelőző héten, Városfalván fejeztem be a felkészülést. Hárman konfirmáltunk ebben az évben: Gedő Ágnes, Gedő József, és én.
Aztán eljött a nagy nap. Izgatottan vártam, hogy mi lesz. Szépen felöltöztem székely ruhába, és elindultam a templomba. Helyi szokás szerint a templom előtt gyülekeztünk, a konfirmálok, és megvártuk a tiszteletes urat és együtt mentünk be az ünnepélyre. Az elején nagyon izgultam, de szerencsére minden rendben ment.
A konfirmálás emlékére, ajándékba kaptunk egy emléklapot, egy énekeskönyvet, és egy táblát, amelyen az unitárius egyház címere látható.
Az első úrvacsora vétellel az Unitárius Egyház önálló tagjaivá váltunk.
A konfirmálást sosem fogom elfelejteni.

Szemétgyűjtési akció a Nagy-Homoród mentén 2010. április 24- én

2010-04-26T04:34:00.001-07:00

1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mozgalmat indított el a Föld védelmében. Azóta a diákból az alternatív, vagy másodlagos energiaforrások világhírű szakértője lett. Már mozgalmának megindításakor több mint 25 millió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. Ezernél több szervezet vesz részt benne. A FÖLD NAPJA célja, hogy tiltakozó akciókkal, önkéntes kezdeményezésekkel hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Magyarországon 1990 óta rendezik meg ezt az eseményt.

Márai Sándor, mélyen gondolkodó lélekbúvár, Füveskönyv című kötetében a következőket írja az „Arról, hogy az ember része a világnak”- című írása alatt: Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: „Rajtam nem fog a tűz.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember.

Néhány éve a Nagy- Homoród menti iskolák és egyházközségek támogatásával a diákok és ifjak a Föld napja körül szemétgyűjtési akciót szerveznek, mellyel megtisztítják a főút mentét. Ugyanakkor fel szeretnék hívni a nagyhomoródmenti lakosok és az átutazók figyelmét a környezetszennyezés káros hatásaira. Sok szervezet, egyház, és iskola nevelői, lelkészei, diákok, fiatalok és a Homoródszentmártoni Polgármesteri Hivatal, támogatja ezt a kezdeményezést.

Így vettünk részt mi is, a városfalvi kisiskolásokkal, és az ifjúsági egylet tagjaival ebben a megmozdulásban. A lelkes csapat a faluból indult Homoródszentpéter irányába, és a főút két oldalán minden létező szemetet összeszedett. Az akció Homoródszentpálon ért véget számunkra, ugyanis, onnan már a Szentpéteriek és a Szentpáliak vették át a stafétabotot. Reméljük, hogy jövőben is csatlakozni tudunk ehhez a kezdeményezéshez, és a programzáró szalonnasütésen és gitározáson is részt tudunk majd venni.

Egy énekelt Passió nyomában

2010-04-26T04:14:00.000-07:00

Az idei húsvétot megelőző nagyhéten a Kis- és Nagyhomoród-menti lelkészek és lelkészfeleségek közreműködésével vittük „színre”, vagyis a templomok piacára a Passiót, vagyis Jézus szenvedéstörténetét, Péterfi Gyula feldolgozásában, unitárius módra. Kénos, Homoródújfalu, Homoródszentmárton, Homoródjánosfalva, Városfalva, Homoródkarácsonyfalva, és Homoródszentpál templomai, Istenházai adtak otthont a napról napra vándorló, lelkészek közreműködése által megszólaltatott Unitárius Passiónak. A legtöbb gyülekezetben az énekvezérek szólaltatják meg nagypéntek alkalmából a Passiót. Ebben az évben a homoródszentpáli Tódor család kezdeményezésére, Passiónkban minden szereplőt más-más személy szólaltatott meg, ami egyediséget, színességet adott a szenvedéstörténetnek. Habár csupán két gyülekezetben került nagypéntekre az előadás, mégis az ilyesfajta húsvétra hangolódás hiszem, hogy sokkal hatásosabb, és sajátosabb volt. Az ilyen átélés, Jézus szenvedéstörténetét közelebb hozza mindennapi világunkhoz. Köszönetünket tolmácsoljuk Tódor Éva énekvezérnek, akinek volt türelme, hogy betanítsa, Albert Krisztina óvónőnek, aki végig kísért előadásainkon, ugyanakkor mindketten a kórusban is énekeltek. A szereposztás a követező volt: Jézus: Simó Sándor; evangélista: Tódor Csaba; Péter: ifj. Szombatfalvi József; főpap: Ilkei Árpád; Pilátus: Lőrinczi Botond László; Júdás: Benedek Mihály; ajtónálló: Ilkei Árpád; százados: Andorkó Attila. Adja Isten, hogy jövőre is sikerüljön ezt megszervezzük.

Visszatekintés az aprószenteki színdarabos bálra

2010-04-02T12:36:00.000-07:00

2009. december 28-án, azaz Aprószentek napján, mi, az ifjúsági egyletesek, a tiszteletes úr vezetésével bált szerveztünk.

Ez a bál nem csak egy egyszerű bál volt, mivel az egylet nagy részének, a tiszteletes úr betanította Nóti Károly: Süt a Hold című rövid humoros darabját. Akik nem szerepeltünk az előadásban, amiben tudtunk segítettünk a szereplőknek, hogy minél jobban sikerüljön megtanulniuk a szerepüket. A próbák nagy része az iskolába zajlott, és nagyon jó hangulatban telt. A jó hangulatot a próbák közti rövid szünetekben lévő beszélgetések, viccelődések teremtették meg.

A bált megelőző héten nagyon keményen és mindennapi pontossággal zajlottak a próbák. Az utolsó két nap a kultúrotthonban volt próba, és közben folyt a kultúrotthon kimelegítése is, amit a fiúk végeztek.

A bál előtti napon kitakarítottuk a kultúrházat, majd természetesen utána is. Az előadásra alkalmassá tettük a színpadot, vagyis elkészítettük a díszletet.

Az előadásra nagyon sokan eljöttek, és nem csak a faluból, hanem a környék fiataljai közül is sokan kíváncsiak voltak, ami nagyon jól is sikerült. Az előadás után alkalmassá tettük a színpadot, a zenélésre, valamint a termet a táncolásra. Ezek után egy kis idő elteltével nagyon sok fiatal begyült, és egy nagyon jó hangulatú, pörgős bál alakult ki, amiben szerintem mindenki kitáncolhatta kedvére magát. A bál egészen reggelig kitartott.

A bál lefolyásában nagyon nagy segítségünkre voltak a szülők, akik mind az elárusítást, mind a belépőjegyek szedését teljes mértében elvégezték. Nekik ezúton is nagyon szépen köszönjük. A bál utáni napon, délután, amikorra már mindenikünk nagyjából kipihente a bál fáradalmait, összegyűltünk, kitakarítottuk a kultúrotthont, majd a jövedelmet elosztottuk, amelyből közel 200 lejt betettünk az egylet pénztárába.

Azt hiszem ezt a bálszervezést nagyon sikeresnek könyvelhetjük el, és nagyon remélem hogy még sok hasonló bált fogunk szervezni együtt, mi, az egyletesek és természetesen a tiszteletes úrék is. (Bartalis Zselyke)

Szószékcserés Virágvasárnap

2010-03-30T11:36:00.000-07:00

Március 28-án, Virágvasárnapján, Jézus Jeruzsálembe való bevonulása napján szószékcserés istentiszteletet tartottunk Solymosi Alpár, csíkszeredai lelkészkollégámmal. A tavaly, novemberben ért véget az én csíkszeredai beszolgálásom és akkortól került Solymosi Alpár oda lelkésznek. Olyan kurtán-furcsán jöttem el és adtam át akkor a gyülekezetet, hogy még el sem búcsúztam az emberektől. Akkor abban egyeztünk meg a vezetőséggel, hogy nemsokára kerítünk egy vasárnapot, amikor visszajövök, és jelképesen szólva kiköszönök Csíkból. Ezt az alkalmat azóta sem találtuk meg, de Virágvasárnap, sikerült úgy megoldanunk, hogy amíg Solymosi Alpár lelkész kollégám nálunk hirdette az evangélium jó hírét, addig én ugyanabban az időben, Csíkszeredában végeztem szószéki szolgálatot. Ezt hívják szószékcserés istentiszteletnek. Az ilyen, és efféle alkalmakra bizony gyakrabban is sort keríthetnénk, mert ez által a gyülekezet nem csak folyamatosan ugyanazt a lelkészt hallgatja vasárnapról-vasárnapra, hanem lehetősége nyílik más lelkészeket, új arcokat, különböző hangokat is hallgatni, ami az istentiszteletek változatosságát szolgálná, és az egyhangúságot oldaná. Jómagam azon leszek, hogy félévente egyszer ezt meg tudjuk cselekedni, mindannyiunk javára.

Hiterősítő imahét

2010-03-17T13:55:00.001-07:00

Március 22, 23, 24, 25, valamint 26-ik napjain a Városfalvi Unitárius Egyházközségben is hiterősítő imahetet tartunk. Ezeken a napokon este 6 órától vendéglelkészek végeznek szószéki szolgálatot. Hétfőn: Gál Zoltán Gagy-i unitárius lelkész, kedden: Simó Sándor, homoródjánosfalvi esperes-lelkész, szerdán: Vass Zsuzsánna, városfalvi származású, székelyudvarhelyi gyakorló segédlelkész, csütörtökön: Bíró Attila, kökösi lelkész, pénteken: Kiss Alpár, homoródszentmártoni református lelkész. A hiterősítő hét, ahogy már a nevében is benne van hitünk megerősödésére szolgál, de e mellett lelkünk épülését és gazdagodását is elősegíti. Három egyházkörből jönnek lelkészek a hét során, akik a maguk lelkivilágával, életfilozófiájával, próbálják átadni az evangéliumi jó hírt, örömüzenetet. A lelkészek között más felekezetű is lesz (református), hogy hittestvéreinkkel is erősítsük együvétartozásunkat, e mellett megismerjük liturgiájukat, hitfelfogásukat. Adja isten, hogy áldásos hetünk legyen, lélekemelő szolgálatokkal, valamint békeségben eltöltendő barátságos beszélgetésekkel.

Március idusán

2010-03-17T13:50:00.001-07:00

Március 14-én az istentisztelet keretében az 1848-ban kibontakozott forradalom, majd szabadságharc eseményeiről emlékeztünk a templomban. Ez alkalomból az Ifjúsági Egylettel, valamint kisebb diákokkal rövid műsorral készültünk, amit a gyülekezet előtt előadtunk. A műsorban keretként mesélő mesélte el a forradalom lefolyását, valamint szereposztásban megszólaltattuk Petőfi Sándor: Talpra Magyarját, a 12 pontot, naplójából részleteket, a nemzetgyűléshez írt versét, valamint a Nemzeti Dalt, amiben a "Rabok többé nem leszünk"-részt minden versszak végén közösen mondva ismételtük. Az általunk elénekelt '48-as dalok és a versrészletek szívhez szólóak voltak az ottlévők tanúsága szerint. A forradalmárokkal együtt mi is valljuk, hogy legyen szabadság, béke és egyetértés. Hiszen március van, mi is ifjak vagyunk. Nagy meglepetésemre először arra kértem a fiatalokat, hogy fehér-fekete öltözetben jelenjenek meg, mert mostanában az a tapasztalatom, hogy a székelyruha viselése „nyűg”, de ők szívesen öltötték magukra a székelyruhát, amit ha nem ezen a napon veszünk fel leginkább, akkor mikor is!? Köszönöm, hogy az idő szűkössége mellett is odaálltatok, és lám, ha akarunk valamit, akkor képesek vagyunk, talán egy kis forradalmi szellemiséget megidézni magunkban és másokban is.

Adventi hangolódás

2010-03-17T13:43:00.001-07:00

Advent első vasárnapját megelőző csütörtökön, idősekből, fiatalokból, gyermekekből álló csoport gyűlt össze az iskolában, azért, hogy adventi koszorút készítsenek.

Mindenki tetszése szerint választhatott fenyőágat, mert abból többféle is volt. Amikor sikerült megformázni a koszorút, következett a díszítés. Ízlése szerint mindenki válogathatott a gyertyákból, díszekből és masnikból.

Közben beszélgettek, nevettek és kellemes hangulatban „alkottak”. Megbeszélték, hogy kinek-kinek a gyermeke mit kért az angyaltól és megvitatták, hogy kell-e az a bizonyos autó, vagy baba, vagy inkább valami mást hozzon az angyal.

Végül elkészültek az adventi várakozást jelképező koszorúk. Egyik szebb, mint a másik, és mind karácsonyi fenyőillatot árasztott. Mindenki arcán ott volt az a várakozás, mert lehet öreg vagy fiatal, vagy akár gyermek, mindenki várja a szeretet ünnepét, hogy szíve felmelegedhessen. (Gedő Ágnes)

Dévai zarándoklat

2010-03-17T13:42:00.001-07:00

Nem is tudom, hogy hol kezdjem ennek a szép napnak a leírását. Azt hiszem a legjobb az lesz, ha az elején kezdem.

2009. november 7.-én reggel fél hétkor találkoztunk városfalvaikul és együtt vártuk a buszt, ami kevés idő elteltével meg is érkezett. Városfalváról tizenhárma voltunk, rajtunk kívül még voltak Homoródszetmártonból, Recsenyédről, Jánosfalváról és Homoróddarócról.

Homoróddarócon amikor felültek, akkor teljes volt a létszám, tele volt a busz. Ezután a homoródszetmártoni tiszteletes úr ismertette velünk az útvonalat, a szabályokat és egy játékra hívta fel a figyelmünket. A játék három kérdésből állt, amire a nap folyamán kellett válaszolnunk, a kérdések természetesen a Déva várához valamint a Vajdahunyad várhoz kapcsolódtak. Kint borús idő volt, de a buszban felhőtlen hangulat jókedv uralkodott, már az odaúton is. Beszélgettünk, énekeltünk, zenét hallgattunk, de volt olyan is, aki alvással próbálta megelőzni az utazás kellemetlen velejáróit. Meggyes mellett megálltunk egy rövid időre levegőzni, majd utána meg sem álltunk a Vajdahunyad váráig. A vár gyönyörű volt, azt hiszem mindannyiunknak nagyon tetszett, még azoknak is, akik sokadszorra látták.

A vár látogatása után folytattuk utunkat egészen Déváig. Amikor megérkeztünk megegyeztük, hogy mindenki úgy megy fel a várhoz, ahogy akar, vagyis ki gyalog ki felvonóval, de mindenki ötre vissza kell érjen a buszhoz. Ezek után legtöbben nekiveselkedtünk a hegynek, páran pedig igénybe vették a felvonót. Egy pár rövid pihenő után mindannyian felértünk a várba ahol már rengeteg ember volt. Kevés idő elteltével megkezdődött egy nagyon szép Istentisztelet, amit a közös imádkozások, éneklések színesebbé tettek. Az Istentisztelet után néhány rövid beszéd is elhangzott az egyházunk elöljárói részéről, ezután koszorúzás, gyertyagyújtás volt.

Miután lejárt a szép megemlékezés odafenn együtt gyalogoltunk le, és mivel még volt egy bő óránk a visszaindulásig, a városfalvi tiszteletes úr vezérletével beültünk városfalviakul egy közeli pizzázóba. Ott mindannyian elfogyasztottunk valamit, közben jót beszélgettünk, majd pontosan öt órára visszamentünk a buszhoz, ott bevártunk mindenkit és hazaindultunk.

A hazafele úton a homoródszentmártoni tiszteletes kiértékelte a játékot és néhány szerencsést meg is ajándékozott. Az út hazáig nagyon jó hangulatban telt el, mindenki vidám volt, énekeltünk sok-sok népdalt, kártyáztunk, beszélgettünk. Városfalvára este tíz órakor érkeztünk, és még fél órát beszélgettünk, énekeltünk mielőtt mindenki haza indult volna. (Bartalis Zselyke)

Vasárnapi Iskola

2010-03-17T04:53:00.001-07:00

A Városfalvi Unitárius Egyházközségben megpróbálkoztunk a Vasárnapi Iskola elindításával, ugyanis ez a tevékenység Gyergyószentmiklóson nagy népszerűségnek örvendett és sikeres volt.

A Vasárnapi iskola elképzeléseink szerint arra szolgálna, hogy a fiatalabb családosokat segítse, olyan módon, hogy kisebb gyermekeiket elhozzák ide és addig ők nyugodtan részt vehessenek az istentiszteleten. Sok olyan fiatal család nem tud eljönni vasárnaponként a templomba, mert nincs aki vigyázzon az idő alatt a gyermekekre. Erre született megoldásként a Vasárnapi iskola, ahol az ifjúsági egylet tagjai, beosztva foglalkoznának a gyermekekkel, kézműves tevékenységek zajlanának, énektanulás, játszás, biblia történetek előadása keretében. Erre viszont egyelőre, főleg télen nincs megfelelő helyiség, ahol ezt le lehetne bonyolítatni, és nincs megfelelő anyagi háttér sem a fogyóeszközök (színes papír, színes ceruza, ragasztó, ollók…) biztosítására. Reméljük, hogy idővel mégis sikerül rendszeressé tenni, és életképes lesz ez a tevékenység.

Ifjúsági Egylet

2010-03-17T04:37:00.001-07:00

A Városfalvi Dávid Ferenc Unitárius Ifjúsági Egylet (VÁDFIE) már évek óta működik hol rendszeresen, hol alkalmanként. 2009. októberétől minden pénteken összegyűlünk a helyi fiatalokkal (13-21 évesek) a szeretetotthonban, vagy az utóbbi időben a lelkészi lakáson.

Tevékenységeink között a legfontosabbnak tartom, hogy az egyházi és nemzeti ünnepeinkre rendszeresen alkalmi műsorral készülünk, amit a templomban, az istentisztelet után előadunk. Ilyen alkalmak voltak az elmúlt időben: az idősek napjának megünneplése, Dávid Ferenc emlékünnepély, március 15-i műsor…

Ezek mellett szívesen beszélgetünk fiatalokat érintő témákról: kábítószerek, alkoholfogyasztás, házasság előtti nemi élet.

November elején részt vettünk a Dévai Dávid Ferenc emlékzarándoklaton.

Karácsony ünnepén, aprószentek napján, a fiatalokkal közösen bált szerveztünk, és erre az alkalomra betanultuk és előadtuk: Nóti Károly: Süt a hold című darabját. Reméljük, hogy a nyári falunapokra és a színjátszó találkozóra is sikerül egy új darabbal színpadra állnunk.

Az ifjúsági egylet tagjai rendszeresen részt vesznek az országos egylet rendezvényein, így a versmondó és népdaléneklő versenyen (ahol idén a második díjat hoztuk el népdalban), a színjátszó találkozó, a konferencián, és az ifjúsági táborokban.

Lazításként egy-egy műsor, vagy fellépés után filmnézést szoktunk beiktatni, amikor egy általunk kiválasztott filmet kivetítővel teszünk moziszerűvé.